- A-Anya! Hogy jelenthetsz ki ilyen érzéstelen dolgot? - védett meg Kou.
- U-Ugyan, semmi baj! Szokott néha ilyen lenni! - legyezgettem.
- Hmm - vett szemügyre. - Szóval tényleg te vagy az a lány, aki tetszik Ko--
- SZÓÓÓVAL ANYA! Hogy halad a vállalat? - vágott a szavába.
- ... Szóval még nem tudja?... Nem hogy úgy is néz ki, de már az elején tudtam, hogy nem valami figyelmes - fordult meg.
- Anya! - szólt rá Kou.
,,Szóval tőle ilyen Shou!"
- N-Ne haragudjon. Ez a legelegánsabb ruha, amit találtam... - néztem félre csalódottan.
- Én nem a kinézetedre értettem. Azt mondtam, hogy figyelmetlen vagy. És ezzel be is lett bizonyítva - hagyott ott minket, mire Kou szomorúan rám nézett, majd utána ment.
- Igaza van - próbált meg nyugtatgatni Shou.
- Köszönöm a szép szavakat! - akadtam ki rajta.
- De ne aggódj. Anya az egyetlen ilyen szívtelen a famíliában - könyökölt a fejemre.
- Auuu! Ez fáj! Húzza a hajamat! - mormogtam, de mintha észre se vette volna.
- Apám az ő ellentéte lesz. Ha ő nem bír, apa imádni fog.
- U-Ugyan, semmi baj! Szokott néha ilyen lenni! - legyezgettem.
- Hmm - vett szemügyre. - Szóval tényleg te vagy az a lány, aki tetszik Ko--
- SZÓÓÓVAL ANYA! Hogy halad a vállalat? - vágott a szavába.
- ... Szóval még nem tudja?... Nem hogy úgy is néz ki, de már az elején tudtam, hogy nem valami figyelmes - fordult meg.
- Anya! - szólt rá Kou.
,,Szóval tőle ilyen Shou!"
- N-Ne haragudjon. Ez a legelegánsabb ruha, amit találtam... - néztem félre csalódottan.
- Én nem a kinézetedre értettem. Azt mondtam, hogy figyelmetlen vagy. És ezzel be is lett bizonyítva - hagyott ott minket, mire Kou szomorúan rám nézett, majd utána ment.
- Igaza van - próbált meg nyugtatgatni Shou.
- Köszönöm a szép szavakat! - akadtam ki rajta.
- De ne aggódj. Anya az egyetlen ilyen szívtelen a famíliában - könyökölt a fejemre.
- Auuu! Ez fáj! Húzza a hajamat! - mormogtam, de mintha észre se vette volna.
- Apám az ő ellentéte lesz. Ha ő nem bír, apa imádni fog.
Pár perccel később
- Jaj, de aranyos! Mi a neved? Te vagy az a lány, akit Shou emlegetett? Biztos, hogy kedves is vagy, ha Shou kedvel téged! Hány éves is vagy? Jaj, tényleg! Osztálytársak vagytok Kou-val! Viszont Shou a másik osztályba került. Ő B-s. Akkor gondolom te A-s vagy. Jaj! Hát persze, hogy A-s vagy! Már mondtam is, hogy Kou osztálytársa vagy! Annyira feledékeny vagyok! Na meg egy kicsit szeleburdi, de az most mindegy, mert most te vagy a lényeg! Eljöttél hozzánk látogatóba, és meg kéne mutatnom a szobádat! És--
- Apa! - fogta be a száját Shou a nagy hadarása közepette... igen... közepette. - Haaah - sóhajtott. - Mindig ilyen, ha izgatott.
- Öhm... - zavarodtam össze, majd megköszörültem a torkom. - ... Köszönöm; Georgina Krel'Uge, de mindenki Georgi-nak becéz, kivéve apukám, ő midnig Gina-nak hív, de utálom azt a nevet; igen, gondolom; ismét csak azt hiszem; 13; igen; igen; igen; igen; semmi baj, mindenkivel megesik; ugyan!!!; igen és... szobám? Itt alszok? - mondtam végig levegő vétel nélkül mire mindketten le lettek döbbenve.
- ... Végre... valaki, aki tudja tartani a tempómat! - fogta meg a kezeimet. - Üdvözöllek a Shinagawa rezidencián!
- Perverz! - csapta le az apja kezeit Shou. - Ne fogdosd a fiatalabb lányokat!
- Miért? Olyan aranyos kislány, nem bírtam megállni! - szomorodott el.
- Pedofil! - akadt ki.
- Brühühüüüü - kezdett el sírni, mire én meg csak álltam, és vártam, hogy történjen valami. De természetesen nem kaptam választ az utolsó kérdésemre, ezért megszakítottam a várakozásomat.
- Öhm... itt alszok?
- Miért, van valami probléma? - vidult fel hirtelen az apuka.
- Jahj, dehogy! Kellemes ez a lakás, de én nem hiszem, hogy--
- Ne aggódj a feleségem miatt! Mindenkivel ilyen! Shou összes barátnőjét elutasította, örülj, hogy te nem vagy kivétel! - bólogatott tovább.
- Ő nem a barátnőm! - akadt ki mégjobban Shou.
- Igazából... ezért vagyok velük... mert én vagyok a nagy kivétel! - mosolyogtam fel rá.
- Micsoda őszinteség! Nagyon kedvelem ezt benned Georgi! - fogta meg újra a kezeimet.
- Ne fogdosd!
- Apa! - fogta be a száját Shou a nagy hadarása közepette... igen... közepette. - Haaah - sóhajtott. - Mindig ilyen, ha izgatott.
- Öhm... - zavarodtam össze, majd megköszörültem a torkom. - ... Köszönöm; Georgina Krel'Uge, de mindenki Georgi-nak becéz, kivéve apukám, ő midnig Gina-nak hív, de utálom azt a nevet; igen, gondolom; ismét csak azt hiszem; 13; igen; igen; igen; igen; semmi baj, mindenkivel megesik; ugyan!!!; igen és... szobám? Itt alszok? - mondtam végig levegő vétel nélkül mire mindketten le lettek döbbenve.
- ... Végre... valaki, aki tudja tartani a tempómat! - fogta meg a kezeimet. - Üdvözöllek a Shinagawa rezidencián!
- Perverz! - csapta le az apja kezeit Shou. - Ne fogdosd a fiatalabb lányokat!
- Miért? Olyan aranyos kislány, nem bírtam megállni! - szomorodott el.
- Pedofil! - akadt ki.
- Brühühüüüü - kezdett el sírni, mire én meg csak álltam, és vártam, hogy történjen valami. De természetesen nem kaptam választ az utolsó kérdésemre, ezért megszakítottam a várakozásomat.
- Öhm... itt alszok?
- Miért, van valami probléma? - vidult fel hirtelen az apuka.
- Jahj, dehogy! Kellemes ez a lakás, de én nem hiszem, hogy--
- Ne aggódj a feleségem miatt! Mindenkivel ilyen! Shou összes barátnőjét elutasította, örülj, hogy te nem vagy kivétel! - bólogatott tovább.
- Ő nem a barátnőm! - akadt ki mégjobban Shou.
- Igazából... ezért vagyok velük... mert én vagyok a nagy kivétel! - mosolyogtam fel rá.
- Micsoda őszinteség! Nagyon kedvelem ezt benned Georgi! - fogta meg újra a kezeimet.
- Ne fogdosd!
- Szóval, itt van - vezetett be a tényleg létező szobámba Shou.
- Ah... szóval ez egy hálószoba... - néztem körül, mert egy HATALMAS nagy szobába léptem be. Tényleg nagyon nagy volt. Még egy zongora is volt ott!!
- Hmm? Neked nem ekkora a szobád? Azt hittem, hogy az apád elég tömött.
- H-Hát nem ennyire... még a nappalink sem ekkora! - fogtam a fejemet.
- ... Hoztál pizsamát? - váltott hirtelen témát.
- Ne válts témát!
- Hoztál???? - fókuszolt az ő témájára.
- Haaah - sóhajtottam. - Amúgy meg nem tudtam, hogy itt alszok! Nem emlékszel?
- Akkor gyere - ragadta meg a karomat, majd kiráncigált a házból.
- Mégis hova akarsz vinni? - nyafogtam.
- Veszünk pizsamát.
- MIHH??? - álltam meg. - Nem lenne egyszerűbb vissza menni az iskolába, vagy egyszerűen haza menni érte?
- Nem - vette ismét komolytalanul, mire betömött a kocsiba, és természetesen tűrtem. Egyszer akartam ellenkezni vele... csak egyszer...
- Mégis mi--
- Mégis mi a problémád? Én fizetem, nem kell nyavalyognod - ült be mellém. - A plázába - adta utasításba a sofőrnek.
- Igen, uram - bólintott, majd elindultunk.
Szó nélkül ültem, és csak néztem ki az ablakon, próbálva valamit mondani. Vesz... nekem... EGY PIZSAMÁT... azt hiszem megőrültem... igen, határozottan.
De nem is kellett sokat ábrándoznom, meg is érkeztünk a plázába. Juj, de jó.
- Mi a kedvenc színed?
- ... Rózsaszín és fehér... miért? - lepődtem meg, de már sejtettem, hogy miért kérdezi.
- Akkor olyan lesz. Csak iparkodj már! - sürgetett.
- Jó-jó! Jövök már! - léptem be én is a pláza ajtaján. - Tyhű. Micsoda kirakatok - nézelődtem.
- Még nem jártál itt? - tette zsebre a kezét.
- Nem igazán... a természet és a kinti világ nem annyira a barátom - kuncogtam.
- Szóval kocka vagy.
- Ne sértegess!!!
- Hmm... Ott van - nézett a fehérnemű boltra.
...
......
............
Wut
- A-Abba... a boltba? - pirultam el.
- Aha. Már törzsvásárló vagyok itt - vigyorgott.
- ... Aha... biztos...
- Anyám mindig elvisz magával vásárolni. Ha mást nem, de legalább ezt együtt csináljuk.
- Értem... - gondolkoztam el valamin.
- Na, gyere! Ne erőltesd túl az agyad! - vigyorgott rám ismét, mire kiakadtam. Mi az hogy mindig ő az, aki szivat?? Méghozzá engem???!!!
Amint bementem a teljesen természetesnek vett fiúval, szinte éreztem, hogy ott ájulok el. Annyira kínos volt, hogy már rák vörösen izzottam, Shou-val a jobb oldalamon. De ő... még mindig halál nyugodt volt.
- Jó napot Shinagawa úr! - köszöntött kedvesen a pultos.
- Napot! - intett hátra, majd előre ment, mint aki tényleg törzsvásárló ebben a boltban.
- Miért érzem úgy, mintha szakértő lennél? - suttogtam.
- Mondtál valamit? - nézett hátra.
- Nem iga-- Uuuu, milyen szép hálóing! - néztem ki egy piros hálóinget.
- Nem állna jól rajtad - fordult vissza.
,,Mondtam, mint egy igazi kritikus!!!"
- Pardon? Nem hiszem, hogy neked kell megmondanod, hogy mit hordjak! - nevettem.
- Én fizetek, én mondom, hogy mit veszel fel, és mit nem - váltott egy gyilkos tekintetére, mire kirázott a hideg.
Ebből baj lesz.
- Próbáld fel ezt - nyújtott oda egy igen... khm... keveset mutató pizsamát. Nem is nevezhető annak. Egy igazi szégyen volt. Hogy nevezheted magad egyáltalán pizsamának?!?!!?!?!?!?!!? Inkább egy cafat ruhadarab!!!
- Ehemm... ugye tudod, hogy nem kiállításra megyek? Egy éjszaka lesz, és nem hiszem, hogy egy ilyenben jól tudnék aludni. Még álmomban is szégyellném magam egy ilyenben!
- ... Az a fülke jó lesz! - mutatott az egyik fülkére, mire csak egy "Mi--?"-t tudtam mondani, majd betuszkolt a függöny mögé.
Szeressük Shou-t. Olyan aranyos és érzékeny, hogy az már nem igaz. Mert tényleg nem igaz...
- Most komolyan fel kéne ezt húznom? Nem szeretem a "minden ki van" pizsamákat... - ellenkeztem... igen, megtettem.
- Hogy mondod? - nézett be, mire én csak nyeltem egyet. - Nem hallottam rendesen - kezdte megint a pszichopatásgatást.
- Azt, hogy nem húzom fel!! - dobtam le, mire az összes eladó oda nézett, Shou körül meg már kezdett összegyűlni a fekete aura. Micsoda látvány volt! - FELHÚZOM! - húztam be a függönyt.
- Okos lány - mosolygott. - Mit tetszik nézni? - nézett hátra az eladókra, mint aki ölni tudna. Komolyan, még rá se lehet gondolni, hogy merjünk-e vele ellenkezni, vagy sem!!
Pár perc múlva kész is lettem. Megnéztem magam a tükörbe, és... nem hittem volna, de tényleg jól állt. Igaz, elég keveset takart... de épp ettől lett olyan... elegáns... ?
- Na mutasd! - szólt be Shou, mire félénken félre húztam a függönyt.
- H-Hát... - takartam el az arcom, hogy le ne égjen.
- Hm-hm-hmm - kuncogott. - Én megmondtam - vigyorgott rám, mire az eladók ismét rám néztek.
- Jó választás Shinagawa úr! Tényleg jól áll ez a barátnőjén! - mosolygott az egyik, mire mindketten kiborultunk.
- B-Barátnő? - kérdeztük egyszerre.
- Ön nem Shinagawa úr barátnője? Elnézést a félre értésért! - jött oda mégegy, és mire észbe kaptunk, az összes ott züllöt körülöttünk, hogy "Jaaaj, tényleg? Pedig olyan aranyosak lennének együtt!", "Szerintem csak hazudnak!", "Biztos, hogy azért van valami köztetek!", meg ilyen hülyeségek, tudjátok.
Azt a fejet kellett volna látni, amit Shou vágott. Egyszerre volt meglepődött, zavarodott és mérges... úristen! Le is fényképeztem, hogy legközelebb megtudjam szivatni, vagy fenyegetni, de természetesen ezt nem vette jó néven, ezért kikapta a kezemből a telefont, és...
...
...
...
Nem hiszem, hogy tudnotok kéne róla, hogy mik történtek ott...
- Ehemm... ugye tudod, hogy nem kiállításra megyek? Egy éjszaka lesz, és nem hiszem, hogy egy ilyenben jól tudnék aludni. Még álmomban is szégyellném magam egy ilyenben!
- ... Az a fülke jó lesz! - mutatott az egyik fülkére, mire csak egy "Mi--?"-t tudtam mondani, majd betuszkolt a függöny mögé.
Szeressük Shou-t. Olyan aranyos és érzékeny, hogy az már nem igaz. Mert tényleg nem igaz...
- Most komolyan fel kéne ezt húznom? Nem szeretem a "minden ki van" pizsamákat... - ellenkeztem... igen, megtettem.
- Hogy mondod? - nézett be, mire én csak nyeltem egyet. - Nem hallottam rendesen - kezdte megint a pszichopatásgatást.
- Azt, hogy nem húzom fel!! - dobtam le, mire az összes eladó oda nézett, Shou körül meg már kezdett összegyűlni a fekete aura. Micsoda látvány volt! - FELHÚZOM! - húztam be a függönyt.
- Okos lány - mosolygott. - Mit tetszik nézni? - nézett hátra az eladókra, mint aki ölni tudna. Komolyan, még rá se lehet gondolni, hogy merjünk-e vele ellenkezni, vagy sem!!
Pár perc múlva kész is lettem. Megnéztem magam a tükörbe, és... nem hittem volna, de tényleg jól állt. Igaz, elég keveset takart... de épp ettől lett olyan... elegáns... ?
- Na mutasd! - szólt be Shou, mire félénken félre húztam a függönyt.
- H-Hát... - takartam el az arcom, hogy le ne égjen.
- Hm-hm-hmm - kuncogott. - Én megmondtam - vigyorgott rám, mire az eladók ismét rám néztek.
- Jó választás Shinagawa úr! Tényleg jól áll ez a barátnőjén! - mosolygott az egyik, mire mindketten kiborultunk.
- B-Barátnő? - kérdeztük egyszerre.
- Ön nem Shinagawa úr barátnője? Elnézést a félre értésért! - jött oda mégegy, és mire észbe kaptunk, az összes ott züllöt körülöttünk, hogy "Jaaaj, tényleg? Pedig olyan aranyosak lennének együtt!", "Szerintem csak hazudnak!", "Biztos, hogy azért van valami köztetek!", meg ilyen hülyeségek, tudjátok.
Azt a fejet kellett volna látni, amit Shou vágott. Egyszerre volt meglepődött, zavarodott és mérges... úristen! Le is fényképeztem, hogy legközelebb megtudjam szivatni, vagy fenyegetni, de természetesen ezt nem vette jó néven, ezért kikapta a kezemből a telefont, és...
...
...
...
Nem hiszem, hogy tudnotok kéne róla, hogy mik történtek ott...
Pár perc múlva elkezdett csörögni a telefonom.
- Haló? - vettem fel.
- Georgi? Mégis, hol vagytok? - szólt bele mérgesen Kou.
- A plázába jöttünk venni egy új--
- Az most tök mindegy! Tudjátok, hogy hány órája vagytok ott?
- ... Nem is tudom, fél órája? - tippeltem, mivel az idő érzékem ugye... még mindig SHIT volt.
- MÁR 3 ÓRÁJA!!! - üvöltött bele a telefonba, mire elhúztam magamtól a készüléket.
- ...Három? Nem hiszem! - hecceltem, mire ránéztem az órára. - Jaaah! Hogy mi fél tízkor értünk ide! Már mindent értek...
- Úristen! - csapta meg a homlokát, és csak úgy csattant.
- De miért baj? - vontam meg a vállam.
- Mivel, ha fél egyre nem értek haza, anyám nagyon-nagyon dühös lesz! - említette meg a kis apróságot, mire nyeltem egyet.
- Georgi, most már menjünk haza - érkezett meg bajtársam.
- ... Lenyugodtál? - komolyodtam el.
- Igen, csak menjünk. A nagy cirkusz közepette el is felejtettem az ebédet... szóval ha nem érünk oda... anyám tényleg utálni fog minket...
- H-Hogy ér--
- Csak menjünk! - emelte fel a hangját, mire megragadta a kezemet, majd kihúzott. Mi ez, új divat, hogy állandóan ráncigálni kell? - Hol van már a sofőr? - idegeskedett.
- Nem tudom... biztos elküldted azt az SMS-t? - kérdeztem.
- Igen. Úgy látszik nem kapta meg, mivel nem is válaszolt. Várj, felhívom - jutott eszébe, majd elkezdte csörgetni. Olyan fél perc múlva fel is vette. - Dai! Hol van már?! - üvöltött bele a telefonba. - Dugó? Ez nem lehet kifogás, egy Shinagawa sofőrnek!... Haaah! - sóhajtott. - Rendben. Akkor menjen vissza. Gyalog megyünk haza... Igen - majd letette.
- ... Akkor... futás! - vigyorogtam.
- Haló? - vettem fel.
- Georgi? Mégis, hol vagytok? - szólt bele mérgesen Kou.
- A plázába jöttünk venni egy új--
- Az most tök mindegy! Tudjátok, hogy hány órája vagytok ott?
- ... Nem is tudom, fél órája? - tippeltem, mivel az idő érzékem ugye... még mindig SHIT volt.
- MÁR 3 ÓRÁJA!!! - üvöltött bele a telefonba, mire elhúztam magamtól a készüléket.
- ...Három? Nem hiszem! - hecceltem, mire ránéztem az órára. - Jaaah! Hogy mi fél tízkor értünk ide! Már mindent értek...
- Úristen! - csapta meg a homlokát, és csak úgy csattant.
- De miért baj? - vontam meg a vállam.
- Mivel, ha fél egyre nem értek haza, anyám nagyon-nagyon dühös lesz! - említette meg a kis apróságot, mire nyeltem egyet.
- Georgi, most már menjünk haza - érkezett meg bajtársam.
- ... Lenyugodtál? - komolyodtam el.
- Igen, csak menjünk. A nagy cirkusz közepette el is felejtettem az ebédet... szóval ha nem érünk oda... anyám tényleg utálni fog minket...
- H-Hogy ér--
- Csak menjünk! - emelte fel a hangját, mire megragadta a kezemet, majd kihúzott. Mi ez, új divat, hogy állandóan ráncigálni kell? - Hol van már a sofőr? - idegeskedett.
- Nem tudom... biztos elküldted azt az SMS-t? - kérdeztem.
- Igen. Úgy látszik nem kapta meg, mivel nem is válaszolt. Várj, felhívom - jutott eszébe, majd elkezdte csörgetni. Olyan fél perc múlva fel is vette. - Dai! Hol van már?! - üvöltött bele a telefonba. - Dugó? Ez nem lehet kifogás, egy Shinagawa sofőrnek!... Haaah! - sóhajtott. - Rendben. Akkor menjen vissza. Gyalog megyünk haza... Igen - majd letette.
- ... Akkor... futás! - vigyorogtam.
És így kezdődött az, hogy lekéstük az ebédet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése